CinePécs blog

Az I. CinePécs filmfesztivál blogjának házigazdájaként köszönöm a figyelmet és a figyelmen túl azoknak a bloggereknek az aktivitását, akik élményeik megosztásával egy pécsi rendezvény körül európai közösséget tudtak építeni, közösségi élményt tudtak teremteni.
Köszönöm az egyetemi hallgatóknak a filmes, fotós és szöveges beszámolókat.
Köszönet a Filmmaraton “filmeseinek” is, akik szintén élményhez juttattak bennünket alkotásaikkal.
Köszönet a civil közösségeknek a támogatásért és a hozzászólóknak is a figyelemért.
És végül köszönöm azok fáradtságot nem ismerő munkáját is, akiket nem a fentiek érdekelték, csak rombolni jöttek (volna), mert nélkülük talán kevésbé tisztelnénk az építőket, a neten is a nevüket és az arcukat vállalókat, az internet progresszív erejét adó értelmes és önzetlen többséget! Akiket jó volt (ki)szolgálni!

Bognár László
webmarketing tanácsadó

Myrtille és KapitányG okán magamat a Huszárik emlékétől nem sikerült megszabadítanom ma. Így jár az ember, ha olyan blogokat olvas, amiktől aztán konkrétan levakarhatatlan gondolatai támadnak. 

Már középiskolásként jártam filmklubba, akkor azt a Kossuth moziban vagy a Petőfiben tartotta később az egyetemen megismert  tanárom. Elég sok mindent láttam, de nem a legjobbakat. Vagy csak fiatal voltam. Mert voltam az is. (Ez egy szép emlék.) Középiskolásként láttam Bódy filmjét, a Kutya éji dalát is, igaz, azt a Ságváriban vetítették, ott volt Bódy Gábor is, akitől lehetett volna kérdezni a vetítés után. A filmet végignézve azért annyi eszem volt, hogy nem akartam kérdezni semmit.

(tovább…)

Kedves Barátom!

Tisztelettel kérlek, hogy ha van egy emlékezetes filmes/mozis élményed, légyszíves egy vendégbejegyzésként megírni azt a CinePécs blogjába.

(Kérdezheted magunk között, milyen koncepció alapján művelem én ezt, mármint hogy bloggereket szólítok meg a határokon túlról és a határokon belülről és végül Pécsről – hogy írjanak filmes élményükről?

Erre én sok mindent mondhatnék, nagyon sok mindent – de azt válaszolom, azért, mert így lesz a blogoszférában a MIÉNK a rendezvény és a rendezvényt szervező város. Azt felelem, hogy a CinePécs blog nem egy okos és bölcs KÖZPONT akar lenni, hanem egy kis közép-európai pontocska, amelyen át egyenrangú felek lelkéből, interakció indul… De ne kérdezd meg, mert láthatod, hogy a válaszom milyen hülyén hangzik…Inkább írj egyet   Megköszönném!  )

Bognár László

Már a felkérés is elegáns, nagy tudást, mozitapasztalatot sugall – és szegény Barátom, most jól mellényúltál….

“2541-es számú Sziklai Sándor Úttörőcsapat! Vigyázz!” – nem hiszed el, de ez volt az első Mozi élményem! Azt hiszem, a Petőfi Mozi kis színpadán (dobogóján?) sorakoztunk fel; a csapatzászló, a Kiváló Úttörők, Zsuzsa néni vezényelt, Ferenczi Dénes osztálytársam üdvözült arccal cipelte a dögnehéz, selyemből varrott zászlót. Ezután jött A MOZIÉLMÉNY! A teljes iskola, hetvennegyedszer megtekintette Csapajev elvtárs és partizánjai harcát. Tratara-taratarrrra-dirr-durr-hurrrráááá! Másnapra fogalmunk sem volt Furmanov komisszár elvtárs és Csapajev hadosztály parancsnok elvtárs vitájának lényegéről; a Vasziljev-fivérek által készített filmből csak a szemetes tárolók nehéz fa fedlapjai mögé bújt gaz fehérek szétlövése maradt meg bennem. Óriási gépfegyvertűz alakult ki a szünetekben, még jó, hogy nem volt a közelben egy folyó, amit átúsztunk volna két lekváros kenyér elfogyasztása közben.

(tovább…)